Címlapsztori
Sebestyén Balázs és az angol tanár
bulváros.hu
2012 február 4., szombat 10:50 Azt, hogy ki Sebestyén Balázs, szerintem a fél ország tudja. De hogy ki Tammi Le Shore, csak néhányan, akiknek angolt tanul a gyerekük a Tiszavasváriban a Kabay iskolában, vagy a Váci Mihály Gimnáziumban.
Ugyanis ő egy társalgás tanár, aki negyedrészben indián, és ismeri Sebestyén Balázst. Sebestyén Balázs azonban nem ismeri Tammit. Sajnálhatja!
Nem könnyű elcsípni, olyan, mint egy szélvihar: az általános iskolában ad órát, de mire utolérném, már a gimnáziumban van, ott a portáson kívül más nem veszi észre, ha érkezik, mert rohan az osztályához, később viharzik vissza, az általános iskolába a kislányáért. Ekkor sikerül váltanunk pár szót, örül, hogy interjút fogok készíteni vele, megegyezünk, hogy eljön hozzánk vacsorára, gyors telefonszámcsere, és már száguld is tovább. Este Mianával, 8 éves kislányával érkezik, én pedig a fiamat hívom segítségül, mert az én angolom "very poor".
- Mi a kedvenc ételed Magyarországon? - kérdezem Tammit, amikor végre leülünk az asztal köré.
- A paprikás csirke! - mondja tökéletes magyarsággal, és rajongással. - Nagyon szeretem! - teszi hozzá nyomatékkal.
- Sajnos ezt későn tudtam meg, így most orosz hússalátát készítettem nektek, házi kiflivel.
- Nem baj - mondja ismét magyarul, majd angolul folytatja - azt is nagyon szeretem! Mi van benne? Ház? (házi kifli) - nagyot kacagunk. (Azt, hogy "nem baj", többször mondja még az este folyamán, nagyok bájosan, az a-t hosszúra elnyújtva: nembaaaaj.)
- Érdekes a neved: Tammi Le Shore. Nekem franciának tűnik. Honnan ered?
- Nem tudom, mert nem az apámmal nőttem fel. Nem ismerem a nevem eredetét. Azt tudom, hogy van indián is a felmenőim között.
- Hol dolgoztál, hol éltél eddig?
- Michiganben éltem, aztán Olaszországban két évig, és Dél-Koreában. Amerikai állampolgárok vagyunk mind a ketten, - kislányára mosolyog - Miana egy Boston melletti kisvárosban született, mégis, kint Amerikában is gyakran hiszik azt róla, hogy indiai.
- Azért, mert nem vagyok fekete, hanem inkább olyan világos! - vág közbe Miana, most már szeretne végre bekapcsolódni a beszélgetésbe.
- Hogyan kerültetek Magyarországra?
- Működik Amerikában egy szervezet, amely az EU-hoz nem régen csatlakozott országok oktatási rendszerével foglalkozik. Rajtuk keresztül jöttem ide. Engem mindig is nagyon érdekeltek az európai kultúrák, és mivel én színes bőrű vagyok, így azzal az indokkal jöhettem Magyarországra, hogy a Közép-Kelet Európai oktatást és a kisebbségek életét tanulmányozom.
- Eddig mit tapasztaltál? Mi az, ami neked szokatlan itt Magyarországon?
Kicsit gondolkodik, majd elmosolyodik.
- Furcsa, és nem is tudom megszokni, hogy távozáskor is hello-t köszönnek az emberek,
holott ez egy üdvözlés. Nem győzöm a tanítványaimnak is mondani, hogy ha elköszönünk, akkor goodbye-t mondunk, nem hello-t. De hasonló a magyar "szia" is, mert azt ti használjátok érkezéskor és távozáskor is. De pont úgy hangzik, mint az angol "see you", ami nálunk csak elköszönés. - Itt kacagva ecseteli az ebből adódó félreértéseit, de annyira nevet, és olyan gyorsan mondja, hogy csak a felét értjük meg. - Aztán kicsit frusztrál, - folytatja elkomolyodva - hogy sokan megbámulnak, mert más színű vagyok. Nem merik megkérdezni, hogy ki vagyok, vagy hogy honnan jöttem, hanem csak jól megnéznek - néha úgy érzem, rosszallóan. A magyarok hajlamosak a külsőségek alapján ítélni. Tudom, hogy vannak feszültségek a cigányok miatt.
- Te mit gondolsz róluk?
- Nem ismerem őket eléggé, de senkit sem tudnék a bőrszíne alapján megítélni. Én egy Amerikában egykor elnyomott nép sarja vagyok, így másként látom a cigánykérdést is.
- A magyar kultúráról van már valamilyen képed?
- Imádom a magyar néptáncot! Teljesen elbűvöl. Miana is tanul néptáncot kétszer egy héten. De persze sok-sok élményem van már.
- Szeretsz tanítani? Milyenek a magyar tanítványok?
- Nagyon szeretek tanítani! Hogy milyenek a magyar gyerekek? Itt sok a vad gyerek. Nem akarnak, nem szeretnek tanulni, eleve rosszul állnak hozzá. Azt gondolják, hogy a tanulás egy felnőttek által erőltetett dolog, nem értik meg, hogy mennyire fontos a tudás megszerzése. Nincs bennük ambíció, nem tudják, mit akarnak. Az is jó lenne, ha valamilyen szakma, vagy fizikai munka érdekelné őket, de ez nagyon ritka. Túl sok időt töltenek a számítógép előtt, ami hasznos lenne, ha ismeretszerzésre használnák, de sajnos csak msn-eznek.
- Elárulod, milyen módszerrel tanítasz? Mit szoktatok az órákon csinálni?
- Például szituációs játékokat játszunk. Bele kell bújniuk egy híres ember bőrébe, mindegy, hogy magyar, vagy külföldi. Lehet Sebestyén Balázs (tökéletesen ejti), vagy Justin Timberlake. Aztán el kell mondaniuk, hogy milyen ruha van rajtuk, vagy hogy hogyan telik egy napjuk. Ezt szeretik a gyerekek nagyon. De sokat beszélgetünk aktuális dolgokról, most volt a Halloween, aminek kapcsán igyekeztem megismertetni velük az amerikai szokásokat. Csináltunk egy Halloween party-t, készítettünk tököt is. Most, hogy közeledik a karácsony, főleg ez a témánk, és az amerikai Hálaadás ünnepe. Karácsonykor beöltözöm majd télapónak.
- Milyen terveid vannak a jövőben?
- Nagyon érdekel egy kurzus az ikonfestészetről. Szeretném majd elvégezni Ukrajnában, Lembergben. Régen Bostonban jártam egy ikonmúzeumban, és nagyon nagy, mondhatni spirituális élmény volt.
- Meddig maradtok Magyarországon?
- Nem tudom. Amíg Miana jól érzi magát, szeret itt tanulni, új ismereteket szerezni, addig maradunk.
- A családod többi tagja hol él?
- Édesanyám már sajnos meghalt. Van két fivérem és egy húgom. Édesapám Washington DC-ben él, vietnami veterán és nagy szoknyapecér, így az ő későbbi házasságaiból van hat féltestvérem.
- Milyen zenét szeretsz?
- Az olyan zenét szeretem, aminek jó a szövege, ami megérinti a lelkem. RNB, hiphop, de Mary J. Blige a kedvencem.
- Kedvenc könyved?
- Húúúúú. Több van. A Scarlett, ami az Elfújta a szél folytatása, aztán Vámos Miklós Apák könyve. Ezt még Amerikában olvastam, és amikor idekerültem, szerettem volna beszélgetni róla emberekkel, de meglepő módon alig néhányan olvasták. Nagyon szeretem Hemingway-t, Dosztojevszkijt.
Itt hosszas eszmecsere következik a fent említett szerzők néhány könyvéről a fiam és Tammi között, amiben én a szegényes angoltudásom miatt nem tudok részt venni, de szerencsére még egy hétéves kislánnyal jól elbeszélgetek, így mi Mianával rajzolunk, és a rajzlapot egy Leonardo művészeti albumra tesszük. Miana azonnal mutatja anyukájának a szakállas bácsit a borítón, kérdi, hogy ki az. Tammi röpke művészettörténet órát tart kislányának Leonardoról - a legegyszerűbb mondatokkal, hogy még én is értem - hogy milyen okos volt, és mennyi érdekes dolgot talált fel. Persze felemleget még számos reneszánsz festőt is. Én csak fülelek, és eszembe jut egy Magyarországon gyakran alkalmazott sztereotípia, amely szerint az amerikaiak tájékozatlanok, műveletlenek, mert Európa számukra csak Párizs, London és Róma. Nos, Tammit figyelve elgondolkodom, ennyire műveltek lennének az amerikaiak? Vagy én vagyok szerencsés, hogy mindig ilyeneket fogok ki? Na, várj csak, gondolom magamban, kibabrálok én veled, filmek terén elég tájékozott vagyok, vajon az amerikai limonádé, hatásvadász filmeken kívül ismersz-e mást is?
- Milyen filmeket szeretsz?
- A kedvencem Tarr Béla Sátántangója...
(Kész! Padló. Ezt nem hiszem el!)
- Csak nem azt akarod mondani, hogy megnéztél egy hétórás magyar filmet?!
- Bevallom, egyszer elaludtam, mert kicsit hosszú, de visszatekertem - nevet.
- Mi az, ami tetszik benne?
- Tulajdonképpen az egész, úgy, ahogy van. Kitűnő a rendező stílusa, mert bele tudom magam élni a rendszerváltás táján bajlódó magyar ember helyzetébe. Tetszik, hogy tényleg a tangó mintájára van felépítve a film: hat lépés előre, hat lépés hátra. A hangulata, képi világa meglehetősen sajátos, amihez hozzájárult a csodálatos kameratechnika, és a hosszú snittek - egyszerűen imádom. Sok filmet szeretek, de fontos, hogy üzenete legyen. Például Oliver Stone Szakasz-a is ilyen, ami nem kedvencem, de rendkívül hatásos háborúellenes filmnek gondolom. Szeretem Quentin Tarantino filmjeit, a Ponyvaregény örök kedvencem, a Kutyaszorítóban és a Kill Bill is remek. Szívesen nézek Almodóvar filmeket is.
Négy órája beszélgetünk, kezdek fáradni, Miana pedig éledni. Mikor máskor, ha nem este 11-kor? Még egy kérdés azonban bennem maradt, mikor szedelőzködnek, mégis felteszem.
- Honnan ismered Sebestyén Balázst?
- Természetesen a televízióból.
- Sokat tévézel?
- Nem. Egyáltalán nem, mert egy nagyon régi tévénk van, és csak 3 csatornánk. De valahányszor bekapcsolom, mindig Sebestyén Balázs van benne...
Dear Tammi, I really enjoyed our conversation. I respect your knowledge, your open-mindedness and devotion to the arts. I came to like you and Miana very much. I hope that you ll stay in Tiszavasvári for a long time, because we absolutely need more color (no pun intended ;))
Juhászbori
Hozzászólások (0)