Jegyzet
Átverés a négyzeten
bulváros.hu
2010 február 21., vasárnap 09:12 A minap volt szerencsém bemenni állásinterjúra egy kereskedelmi televízióba, állásinterjúra. Gondoltam, ha nehezen is, de valahogy el kell indítani médiabeli karrieremet. Beszervezőembert kerestek egy népszerű showműsorba, magyarul ,,researcher casting-ra" mentem. Illetve ez esetben goingoltam.
Van, mikor az ember elkeseredik, de azért még valamennyire vannak céljai. A kereskedelmi televíziózás maximum tágabban értelmezve volt cél, de gondoltam, még belefér. Jelentkeztem, ezután eléggé szokatlan módon emailt is kaptam, hogy legyek szíves befáradni ide és ide. Emellett a munka valamiről szólni fog, de sokat kell dolgozni, néha akár napi tizenkét órákat is. A fizetés viszont versenyképes. Szóval a szokott frázisok röpködtek, egy-kettő még fejen is talált alkalmasint. Hisz nem vagyok ellene a sok munkának, ha anyagilag kárpótolnak elvesztegetett óráimért. Mint később kiderült, eléggé furcsán értelmezik a munkaidő és az anyagi jutalmazás konstellációját.
Szóval elindultam a cél felé és idővel oda is értem, dress code-om a smart casual stílust tükrözte, emellett még kipihent is voltam, szememben tűzzel, hogy el is vállalok szinte bármit. Odaérve kiderült, hogy a munka az, amire tippeltem: embereket kell rávenni a műsorban való szereplésre, akár zaklatásig menő mélyinterjúkkal. Mivel lassan több gyomor kell az önéletrajzküldögetéshez, mint az ártatlan emberek nyílt utcán való felkoncolásához, ebbe még bele is mentem volna. Mikor a munkaidő került boncasztalra, ott már azért megfogalmazódott bennem némi kétely. Ugyanis napi tizenkét-tizennégy órát vártak volna el, ráadásul úgy, hogy havonta összesen négy szabadnap van. Szóval két hétvége meg egy nyári szünet, de az ugye nem fizetett.
Kis habozás után ezen a gáton is túlléptem és folytattam a beszélgetést, bár már inkább hitetlenkedve, mint optimistán folytak a szavak, míg el nem értünk a szakításig. Megkérdeztem, hogy vajh a piszkos anyagiakkal hogyan is állunk? És erre jött az, amitől elsötétült előttem a világ: napi négy órára lettem volna bejelentve, mindenféle utazásiköltség-térítés és cafeteria nélkül. Persze elég busás jutalékot ígértek minden ellopott lélek után. De itt kikapcsoltam. Persze, jó munkaerő kell, aki tudja ezt csinálni. Viszont a rossz munkaerőtől bármikor meg tudnak válni, a jót meg följebb emelni. Persze, el van rontva a magyar adórendszer, de ez azért enyhe túlzás. Havi közel háromszáz órát dolgozni úgy, hogy eközben nyolcvanat fizetnek, elég durva, mondhatni arcátlanság, főleg, hogy emellett még a lassan megszűnő nyugdíjba is ez fog bekerülni. Bár legalább ezzel a kis kanyarral megtudtam, hogy miért nyereségesek a kereskedelmi televíziók. El tudom képzelni, hogy a ,,sztárműsorvezetők" is papíron minimálbéren vannak.
Hozzászólások (0)