Talán neked is volt gyerekkorodban egy játékod, amelyre évtizedek múltán is pontosan emlékszel. Fel tudod idézni a kopott festékét, a fa tapintását, egy baba ruhájának mintáját vagy azt a különös érzést, amikor kinyitottad a dobozát. Valószínűleg nem ez volt a legdrágább játékod, és talán még csak nem is a leglátványosabb. Egyszerűen sokáig veled volt.
Gyerekkorunk tárgyai ugyanis nem önmagukban őrződnek meg az emlékezetünkben. Összekapcsolódnak helyekkel, emberekkel, történetekkel és érzésekkel. A régi játékvasút mellett ott van a nagypapa, aki segített összerakni a pályát, a kopott plüss mellett az esti elalvások biztonsága, a babaházban pedig száz olyan történet, amelyet rajtunk kívül senki sem ismert.
Nem a játékra, hanem arra emlékszünk, amit átéltünk vele
Az emlékezetünk könnyebben őriz meg olyan tapasztalatokat, amelyek érzelmileg jelentősek és sokszor ismétlődnek. Egy kedvenc játék pedig éppen ilyen helyzeteket teremthet. Újra és újra előkerül, miközben változik körülötte a történet, a gyermek és maga a tárgy is.
Egy fakockán idővel megjelenhet néhány karcolás, a játékdoboz sarka megkophat. Felnőtt szemmel ezek hibák, a gyermek történetében azonban a közös múlt nyomai. A tárgy ismerős tapintása, formája és használatának megszokott rituáléja kiszámíthatóságot adhat egy olyan életkorban, amelyben szinte minden folyamatosan változik.
Ezért válhatnak bizonyos játékok az érzelmi biztonságot kísérő tárgyakká. Nem azért, mert különleges tulajdonságuk van, hanem mert jelen voltak az esti játékoknál, betegségnél, utazáskor, költözéskor vagy egyszerűen több száz teljesen hétköznapi délutánon.
Ha túl sok minden van, nehezebb igazán választani
A kevesebb játék nem feltétlenül kevesebb lehetőség
A gyerekszobák könnyen megtelnek. Születésnapok, karácsonyok, rokonoktól kapott apróságok és spontán vásárlások után egyszer csak több játék kerül a polcokra, mint amennyivel a gyermek valóban kapcsolatba tud kerülni.
A nagy választék elsőre előnynek tűnhet, de nem feltétlenül vezet elmélyültebb játékhoz. Ha folyamatosan újabb tárgyak versenyeznek a figyelemért, könnyebb egyikből a másikba kapni. Egy kisebb, átláthatóbb játékkörnyezetben ezzel szemben több esély van arra, hogy ugyanahhoz az eszközhöz sokszor visszatérjen, új funkciókat találjon neki, és saját történetekkel töltse meg.
Ez nem jelenti azt, hogy minden műanyag vagy elektronikus játék értéktelen lenne. Sokkal inkább arról érdemes gondolkodni, mennyi teret hagy egy tárgy magának a gyermeknek. Ha a játék folyamatosan villog, beszél, zenél és új ingerekkel válaszol, könnyen maga válik a szórakoztatás főszereplőjévé. Egy egyszerűbb eszköznél viszont gyakran a gyermeknek kell kitalálnia, mi történjen vele.
Mitől lesz egy játék időtálló?
Az időtállóság részben nagyon is fizikai kérdés. Egy gondosan megmunkált faelem, erős kartonból készült játék vagy jól varrt textil egyszerűen jobban viseli az éveken át tartó használatot. A tartósság azonban önmagában kevés. Attól, hogy valami nem törik el, még nem feltétlenül válik szeretett tárggyá.
Sokat számít a forma, a tapintás, a grafika és az is, mennyire marad érdekes a játék a gyermek változó képességei mellett. Vannak tárgyak, amelyeknél látszik, hogy nem pusztán egy gyorsan múló trendre készültek. Az egyedi grafikájú, fa- és kartonalapú Djeco játékok például jól szemléltetik azt a tervezői megközelítést, amelyben a használhatóság mellett az esztétikai élmény is fontos szerepet kap.
Egy szép tárgynak ráadásul nem kell néhány hónap után eltűnnie a doboz mélyén. Ugyanaz a figurakészlet egy kisebb gyermek számára egyszerű pakolgatás lehet, később egy összetett szerepjáték szereplőivé válhat, majd évek múlva akár a polcon maradhat egy szeretett korszak emlékeként.
Amikor a kopás már nem hiba, hanem történet
A tartós játékok egyik legszebb tulajdonsága, hogy van idejük megöregedni a gyermek mellett. Nem kell hibátlanul megőrizni őket ahhoz, hogy értékesek maradjanak. Sokszor éppen az apró sérülések teszik összetéveszthetetlenül sajátjukká.
Ez teszi lehetővé azt is, hogy egy tárgy továbbadható legyen. A régi építőkocka, bababútor vagy játékvonat egyszer csak egy kisebb testvérhez, majd évekkel később akár a következő generációhoz kerülhet. Ilyenkor már nem csupán játékot adunk tovább, hanem egy darabot a családi történetből is.
Nem kell minden játékból emléket csinálni
Természetesen nem lehet előre eldönteni, melyik tárgyból lesz az a bizonyos gyerekkori kedvenc. Lehet, hogy egy gyönyörűen megtervezett játék érintetlenül marad, miközben a gyermek éveken keresztül ragaszkodik egy teljesen hétköznapi figurához. Az érzelmi kötődés nem rendelhető meg és nem tervezhető meg helyette.
Amit szülőként alakíthatunk, az inkább a környezet. Nem feltétlenül kell újabb és újabb tárgyakkal fenntartani az érdeklődést. Néha érdemes helyet hagyni annak, hogy a már meglévő játékoknak történetük legyen.
Talán húsz év múlva a gyermekünk sem arra fog emlékezni, hány játéka sorakozott a szobájában. Arra viszont jó eséllyel igen, melyiknek volt neve, melyiket vitte mindenhová, melyikkel játszottunk együtt a szőnyegen, és melyik kopott tárgyat találta meg egyszer egy régi dobozban úgy, hogy egyetlen pillanat alatt újra gyereknek érezte magát.
