Nyelv és irodalom szakos voltam, nagyon lelkes egyetemista.
Kiváló eredményekkel zártam az alapszakos éveimet, azonban nem voltam éppen mindig a legjobb diák. Amikor bekerültem az egyetemre, nagyon lelkesen vártam az első órákat, őrülten kíváncsi voltam erre az új világra. Egy kicsit azonban már az első hetekben csalódtam, és nehezen tudtam eldönteni, hogy inkább magamban vagy inkább a nagy egyetemi életben.
A csalódottságom oka pedig az volt, hogy volt pár tantárgy, amelyiknek az óráit már annyira untam az első perctől kezdve, hogy ragadtak le a szemeim, nem tudtam figyelni. Az egyik ilyen óra alkalmával, amikor a világirodalom tanárunk nagy lelkesedéssel magyarázott, megfogtam a telefonom, és felléptem a Grand Casino oldalára. Innentől kezdve aztán heteken át a Grand Casino online felületén szórakozva töltöttem el a világirodalom órákat, a tanár pedig észre sem vette, annyira bele volt merülve a kedvenc német szerzőinek az emlegetésébe.
A Grand Casino láz után
Egy csúnyán elbukott vizsga után rájöttem, hogy ez nem mehet így tovább, a Grand Casino oldala ugyanúgy elérhető a szabadidőmben is, nem kell nekem pont az órák alatt játszanom. Arra is ráeszméltem, hogy az egyetemen sem lehet mindig minden egyes óra rettenetesen érdekfeszítő, de mindent szépen ki kell bírjak. Ha esetleg már úgy érzem, hogy túl sok, és nem bírom tovább, akkor inkább ellógok egy órát és pihenek, de ha már ott vagyok, akkor igyekszem figyelni.
Ezzel a mentalitással sikerült végül kijavítanom a csorbát, és a harmadik évben a tanulmányaimat nagyszerű eredményekkel zárhattam. Ez azért is töltött el nagy örömmel, mert azt éreztem, hogy az a pénz és idő, amit én és a szüleim is belefektettek, nem volt hiábavaló. Azt tudom neked is tanácsolni, hogy ha egyetemről vagy bármilyen más projektről is van szó, tarts ki, és folytasd lelkesedéssel a munkát akkor is, amikor a legnehezebbnek érzed!